Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Tavitündér és a bányarém

blogavatar

Sziasztok! A blog az azonos nevű youtube csatorna és facebook oldal videós tartalmát egészíti ki szöveges és fotós tartalmakkal. Youtube csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCIVoIrwNhQdR43zcQA-ksfw

Utolsó kommentek

A föld nyelte el? - Kisgyónbánya nyomában!

2015 környékén jó néhány alkalommal átmentem azon az erdőn biciklivel, azonban sokáig nem tűnt fel hogy azon az egyetlen szobron és lámpaoszlopon kívül bármi nyoma lenne az egykori településnek. Viszont egy kora tavaszi alkalommal, még a növényzet burjánzása előtt megláttam valamit és közelebb mentem. Egy hosszú, magas kőfal a hegyoldalban, rajta átjárók és vastag acélcsövek mutatták hogy évtizedekkel ezelőtt itt komoly ipari tevékenység folyt.

Aztán a hosszútávú kerékpározás mint hobbi kicsit alábbhagyott, hosszú évekig nem jártam arra, míg közben előtérbe került a filmezés mint újabb hobbi. Sokáig nem láttunk fantáziát az erdőben eltemetett - fákkal benőtt romok kutatásában, azonban a közösségi oldal egyik ezzel foglalkozó csoportjában feltűntek olyan képek, amelyre nem számítottunk.


Rendezett virágoskertek, kastély, templom, iskola, minden meg volt ami egy működő településhez szükséges, de a bányaüzem sem volt egy mindennapi látványosság. A völgy felett átmenő, fedett viadukton bányavasúti sínek, látványos, jól kiépített, kőből kirakott bányabejáratok, a völgyben sok vágányos vasúti pályaudvar. Hova lett mindez? Miért kellett eltüntetni? És mi maradt meg nekünk ebből? Ennek jártunk utána ezzel a kisfilmmel.

A faluban 1922-től 1972-ig eocén szenet bányásztak. A viszonylag rövid élete alatt magas fejlettségi szintre eljutott településen kastély, kápolna, bolt, de még strand is épült. De a bányák bezárása után miért kellett porig rombolni mindent?

Az egyik hivatalos álláspont:

Az utolsó években az aláfejtés már a falu házait veszélyeztette, ezért a legtöbb házat ki kellett üríteni. A többi házat önként hagyták el a lakosok.

A másik hivatalos álláspont:

Az utolsó akna bezárása idején még kb. 100 fő lakott Kisgyónban. De rohamosan csökkent a létszám. A bányászcsaládok elköltöztek, a házak lakatlanná váltak. A környék elcsendesedett, felszedték a vasúti síneket, szétbontották a beton létesítményeket is.

Azonban saját véleményem szerint:

A lakosság elköltözésének önkéntes jellege az akkori rendszer tükrében finoman szólva megkérdőjelezhető. A kisvasutat a bánya zárásával szinte egyidőben felszedték, lehetőséget sem hagyva turisztikai hasznosításra, ami tökéletesen beleillett a korszak vasútrombolási politikájába. Maga az ipartelep és a falu egy háború előtti világot idézett, amely még romjaiban is élhetőbbnek tűnt, mint az akkori, szovjet mintára, körző nélkül tervezett iparvárosok, ezért pusztulnia kellett. Mi volt ez, ha nem egy Ceausescu féle falurombolás?

 

És most lássuk a kisfilmet:

Bányarém

Tovább

Ércbánya 2020-2021!


Jószerencsét, sziasztok!

Régóta nem jelentkeztünk, ideje lenne leírni, mik történtek azóta. A csatorna nem állt le, sőt a maga kategóriájában egyre népszerűbb.

December utolsó napján került fel a csatornára egy videó, amelyhez a nyersanyagot még szenteste délelőttjén vettük fel. Csodaszép reggel volt, az addigi fagyokhoz képest 12-14 °C-ig felment a hőmérséklet.

Különleges helyet kerestünk fel. Egy 1973 óta tartós szüneteltetés állapotában lévő, amúgy gazdátlan bányaüzembe léptünk be. Az érc kitermelő vállalat jogutód nélkül szűnt meg, ha valaki újra kitermelésbe kezdene, megveheti. De kitől?

A terület kerítése csak nyomokban található, kapu nincs. Az épületek nem egy bányaüzemre emlékeztetnek. A település lakóinak többsége sem tudja, mi is található itt pontosan.

Aztán az egyik épület mögött, mintha csak egy üres borospince lenne, feltűnik a bánya lejtősaknájának bejárata!


Koncepciónk alapvető része, ha lehet sehova sem megyünk egyedül. Ennek oka egyrészt a veszélyes ipari területek, másrészt egyszerűen fogalmunk sincs, egy-egy bejárat pontosan hol található, hogy lehet bemenni, mi a hely története, mit bányásztak ott, mire használták stb. Azonban erre most, a szűkös időkeret miatt lehetőségünk nem volt. Briski Gábor, a hely legjobb ismerője épp nem ért rá, csak telefonos segítséget tudott nyújtani. A lejtősaknán első alkalommal még nem mentünk le, egyrészt a lentről jövő gyanús, záptojás szagú gáz miatt, másrészt online segítőnk sem ajánlotta. A bejárattól lefelé figyelve különös hangokat hallottunk, amelyet sikerült a kisfilmre is rögzíteni.

Fent az erdőben - miközben a függőleges szellőző aknát hiába kerestük - megtaláltuk a régi függőleges teherakna maradványait:

Mint később kiderült, ez a tömedékelés csak látszólagos: 2 m mélyen a föld alatt biztonságos vasbeton lefedés van, az alatt az akna teljes mélységben bejárható - egészen a vízfelszínig, ugyanis kb. 30 méteres mélységtől lefelé a bánya teljesen el van árasztva, főként a közeli víztározóban felduzzasztott víznek köszönhetően. Végül - segítséggel - megtaláltuk a vízszintes, beomlott bejárathoz tartozó függőleges szellőzőt:

Itt láthatjátok az előzetes “trailer” videót:

Március 15-én végre összejött a csapat és már a megfelelő felszerelésekkel lementünk mindkét járatba:

Bányarém, 2021-07-12

Tovább

Underground legendák 2. rész: Szén vagy urán? - Körmendi Alpár

 

Sógorán keresztül ismertem meg Alpárt. Hosszú egyeztetés után találkoztunk 2020. májusában Vinyén, egy Cuha-völgyi kutyasétáltatás keretében. Ezt nem úgy kell elképzelni hogy autóval odamentünk, sétáltunk egy kört és autóval hazamentünk, hanem gyalog odáig és körbe vissza haza, a völgyön keresztül. Egy 20 km-es gyalogtúrára nem állványokat meg zöld hátteret visz a turista, hanem vizet meg szendvicset. A felvételekre ezért csak a mobiltelefonok maradtak. Tavitündér fotózott, a másik telefonon pedig ment a hangfelvétel.

A helyszíni felvételekre jóval később, már nyáron került sor, az első telkibányai forgatásról hazafelé.

Alpár úr kellően felkészült a riportra, folyékonyan sorolta az emlékeit, érdekes volt ahogy a több szálon futó történet a csúcspontokon ért össze. A teljes hangfelvétel 45 perces, ebből kellett annyit kivágni, hogy a meglehetősen szerényre sikerült képanyagot kitöltse. Sajnos a helyszínen nem sok megörökíteni valót hagytak az utókornak. Ezúton szeretném megköszönni a telephely jelenlegi tulajdonosának hogy hozzájárult néhány, a lejtakna bejárati szakaszáról készült fotó készítéséhez. Nem volt egyszerű bejutni a tüskés bokrok közé, de végül sikerült:

Találtunk egy csőkiállást a kék túra útvonal mellett, amely lehetséges, hogy a már rekultivált, egykori iszapolóhoz tartozott:

Valamint az egykori vízaknához tartozó épületeket és kazánházi kéményt:

Az aknán keresztül tervezték a nyolcvanas években a bányászat folytatásához szükséges regionális karsztvízszint süllyesztést, egyben Budapest teljes vízellátását megoldani. A vízvezeték megépítésére a korszak egyre mélyülő válsága miatt már nem került sor, ezért a kiemelt vizet a patakba engedték.

A háttérzenéhez egy szabadon használható Youtube zenét használtunk fel. Azonban a film elején hallható ütemes, visszhangzó kopogás saját felvétel, egy elhagyatott, romos erdei ház padlóját kopogtatva.

A sugárzó anyagok tárolására szolgáló ólomedényt szemléltetni a régi főiskolai szakdolgozatomban találtam képet:

Végezetül itt van maga az elkészült kisfilm, nézzétek meg:

Bányarém

Tovább

Underground legendák 1. és egy könnyedebb téma


Underground legendák 1. rész- Fekete István:

Bencés szerzetestanárnak készült, meg volt a helye a pannonhalmi apátságban, mégis a föld alatti világot választotta, és ebben a választásában a mai napig kitart. Jól tette. 1984-től kezdve szűnni nem akaró lelkesedéssel irányítja a céget, amely túlélt rendszerváltást, tulajdonosok jöttek és mentek, az ország mélyszinti bányászata a nehéziparral együtt ment a levesbe, de a vagonok, a rakott kamionok csak jöttek kifelé a telephelyekről.

Fenyőfő I. és II. bányaüzemben közelről is megtapasztalhattam a bányászat szépségeit, erről is tanúskodnak a filmbeli archív fotók. Az üzemvezetővel gyakran találkoztunk, többek között a váratlan éjszakai razziák alkalmával, ahol, mivel nem vagyok jó alvó, nem buktam meg.

Fenyőfő bányaüzemek kimerülése után Bakonyoszlop-II üzem termelt bauxitot idén áprilisig, jelenleg szünetel a termelés. A bánya szervezett keretek között látogatható.

Jelenlegi gyakorlatunk szerint, ha a riportalany megemlít egy fontos helyszínt, az illusztrációhoz nem a netről kukázok össze valamit, hanem kiszállunk a helyszínekre. Ez egyrészt jelentősen megnöveli az egy-egy videó elkészítéséhez szükséges időt és energiát, másrészt viszont a felkeresett helyszínek további videókhoz adnak ötletet. A szüneteltetés előtti utolsó munkanapon sikerült kamerával végigjárni az üzemet, maga a riport már nyár végén készült.

A sorozatot folytatni kívánjuk, már készülőben vannak további riportfilmek.


A cseszneki várhegy titka

Viszonylag gyorsan, néhány nap alatt sikerült összehozni első 4k minőségű felfedező-kisfilmünket. Nem bányászati témájú, inkább az urbexes tartalmakhoz áll közelebb.

Egy közeli faluban, Cseszneken élt egy legenda, miszerint a várnak volt egy tikos kijárata, a jelenleg Via Ferrata pályákkal telerakott Kőmosó völgyi szurdok alján. Ennek jártunk utána:

Bányarém

Tovább

Végre bejutottunk! (Mária bánya)

Sziasztok!

A júniusi bányajárás alkalmával a legnagyobb járatrendszerbe egy hatósági lakat miatt nem tudtunk bemenni. Ezért a helyi vezetőnk, Telkimanó ígéretet tett, ha újra szabad lesz a bejárat, azonnal értesít minket. Ez meg is történt. Július 27-én ismét nekiindultunk a cirka 360 km-es útnak, Telkibánya felé.

Minden új filmet igyekszem kissé más stílusban elkészíteni, most egy riporttal kezdtünk, egy „legendás” horpa szélén ülve. Majd bementünk a bányába. Volt ott minden (is). A középkori jellege ellenére már megjelentek benne a modern bányászat egyes elemei, a kor elérhető legmagasabb technológiai szintjén.

A bánya több szintes, ezeket függőleges aknarendszer köti össze.

Itt ne egy vízóra akna méreteiben gondolkodjunk. Ezeket az aknákat szállításra és gyalogos közlekedésre is használták. Itt a felszínre nyíló, 90 méter mély, 1. sz. akna alá, az aknatalpra értünk be:

Óriási munka lehetett kézi erővel, alulról felfelé haladva 90-130 méteres mélységig egy ilyet létrehozni! A csillagászat eszközeit is használó középkori bányamérő szakemberek pedig pontosan ki tudták mérni, az akna hol fog kiérni a felszínre, ott kivágták a fákat, letakarították a talajt a kőzetről, hogy semmi se essen bele az új aknába, veszélyeztetve a bányászok életét. Egy ilyen akna szelvénye gyakran megközelítette a modern bányaaknák szelvényét, ugyanúgy ki volt alakítva benne a padozatok, a járóosztály…

...És az aknaszállító gép, természetesen lójárgányos meghajtással:

A rajzokon láthatjuk a közel vízszintes járatokból és összekötő aknákból álló rendszert. Hogy miért is így oldották meg? Hiszen a kor edzett bányászai lejtőkön is végig tudták volna vinni a termelvényt a bőrzsákokban. És itt jön képbe a bánya másik szenzációja, a szállítás.

Akkoriban fejlesztették ki az egész földrészen elterjedt, mindenhol „magyar csille” néven ismert bányászati szállító eszközt. Ez nem egyezik meg a mai bányavasúti csillével. Síneket még nem használtak, helyette a csilléket talpfákból és vízszintes deszkákból álló járdarendszeren tolták végig. A „magyar csille” leginkább a mai bevásárló kocsikra hasonlít, annyi különbséggel, hogy a csillék több súlyt bírtak el és kevesebb volt köztük a tolhatatlan selejt…

Amikor kialakították a hegy túloldalán lévő, mára beomlott bejáratát, itt is bevezették a csillés szállítást, jelentősen megnövelve a bánya termelését.

Ennek nyomai, a fajárda maradványai is láthatóak a videón.

A magyar csille és a hozzá tartozó pálya 3 dimenziós modelljét elkészítettem Freecad szoftverrel, ahol látszik, a csillés a középső, nagyobb kerekekkel ellátott tengelyen egyensúlyozva tolta végig az eszközt, ügyesen manőverezve a kanyarokban:

Itt láthatjátok az új kisfilmet:

Ha szeretnétek látni a frissen elkészült filmeket, az alábbi linken iratkozzatok fel:

Feliratkozás

Bányarém

Tovább
«
12