2015 környékén jó néhány alkalommal átmentem azon az erdőn biciklivel, azonban sokáig nem tűnt fel hogy azon az egyetlen szobron és lámpaoszlopon kívül bármi nyoma lenne az egykori településnek. Viszont egy kora tavaszi alkalommal, még a növényzet burjánzása előtt megláttam valamit és közelebb mentem. Egy hosszú, magas kőfal a hegyoldalban, rajta átjárók és vastag acélcsövek mutatták hogy évtizedekkel ezelőtt itt komoly ipari tevékenység folyt.

Aztán a hosszútávú kerékpározás mint hobbi kicsit alábbhagyott, hosszú évekig nem jártam arra, míg közben előtérbe került a filmezés mint újabb hobbi. Sokáig nem láttunk fantáziát az erdőben eltemetett - fákkal benőtt romok kutatásában, azonban a közösségi oldal egyik ezzel foglalkozó csoportjában feltűntek olyan képek, amelyre nem számítottunk.


Rendezett virágoskertek, kastély, templom, iskola, minden meg volt ami egy működő településhez szükséges, de a bányaüzem sem volt egy mindennapi látványosság. A völgy felett átmenő, fedett viadukton bányavasúti sínek, látványos, jól kiépített, kőből kirakott bányabejáratok, a völgyben sok vágányos vasúti pályaudvar. Hova lett mindez? Miért kellett eltüntetni? És mi maradt meg nekünk ebből? Ennek jártunk utána ezzel a kisfilmmel.

A faluban 1922-től 1972-ig eocén szenet bányásztak. A viszonylag rövid élete alatt magas fejlettségi szintre eljutott településen kastély, kápolna, bolt, de még strand is épült. De a bányák bezárása után miért kellett porig rombolni mindent?

Az egyik hivatalos álláspont:

Az utolsó években az aláfejtés már a falu házait veszélyeztette, ezért a legtöbb házat ki kellett üríteni. A többi házat önként hagyták el a lakosok.

A másik hivatalos álláspont:

Az utolsó akna bezárása idején még kb. 100 fő lakott Kisgyónban. De rohamosan csökkent a létszám. A bányászcsaládok elköltöztek, a házak lakatlanná váltak. A környék elcsendesedett, felszedték a vasúti síneket, szétbontották a beton létesítményeket is.

Azonban saját véleményem szerint:

A lakosság elköltözésének önkéntes jellege az akkori rendszer tükrében finoman szólva megkérdőjelezhető. A kisvasutat a bánya zárásával szinte egyidőben felszedték, lehetőséget sem hagyva turisztikai hasznosításra, ami tökéletesen beleillett a korszak vasútrombolási politikájába. Maga az ipartelep és a falu egy háború előtti világot idézett, amely még romjaiban is élhetőbbnek tűnt, mint az akkori, szovjet mintára, körző nélkül tervezett iparvárosok, ezért pusztulnia kellett. Mi volt ez, ha nem egy Ceausescu féle falurombolás?

 

És most lássuk a kisfilmet:

Bányarém