Sógorán keresztül ismertem meg Alpárt. Hosszú egyeztetés után találkoztunk 2020. májusában Vinyén, egy Cuha-völgyi kutyasétáltatás keretében. Ezt nem úgy kell elképzelni hogy autóval odamentünk, sétáltunk egy kört és autóval hazamentünk, hanem gyalog odáig és körbe vissza haza, a völgyön keresztül. Egy 20 km-es gyalogtúrára nem állványokat meg zöld hátteret visz a turista, hanem vizet meg szendvicset. A felvételekre ezért csak a mobiltelefonok maradtak. Tavitündér fotózott, a másik telefonon pedig ment a hangfelvétel.

A helyszíni felvételekre jóval később, már nyáron került sor, az első telkibányai forgatásról hazafelé.

Alpár úr kellően felkészült a riportra, folyékonyan sorolta az emlékeit, érdekes volt ahogy a több szálon futó történet a csúcspontokon ért össze. A teljes hangfelvétel 45 perces, ebből kellett annyit kivágni, hogy a meglehetősen szerényre sikerült képanyagot kitöltse. Sajnos a helyszínen nem sok megörökíteni valót hagytak az utókornak. Ezúton szeretném megköszönni a telephely jelenlegi tulajdonosának hogy hozzájárult néhány, a lejtakna bejárati szakaszáról készült fotó készítéséhez. Nem volt egyszerű bejutni a tüskés bokrok közé, de végül sikerült:

Találtunk egy csőkiállást a kék túra útvonal mellett, amely lehetséges, hogy a már rekultivált, egykori iszapolóhoz tartozott:

Valamint az egykori vízaknához tartozó épületeket és kazánházi kéményt:

Az aknán keresztül tervezték a nyolcvanas években a bányászat folytatásához szükséges regionális karsztvízszint süllyesztést, egyben Budapest teljes vízellátását megoldani. A vízvezeték megépítésére a korszak egyre mélyülő válsága miatt már nem került sor, ezért a kiemelt vizet a patakba engedték.

A háttérzenéhez egy szabadon használható Youtube zenét használtunk fel. Azonban a film elején hallható ütemes, visszhangzó kopogás saját felvétel, egy elhagyatott, romos erdei ház padlóját kopogtatva.

A sugárzó anyagok tárolására szolgáló ólomedényt szemléltetni a régi főiskolai szakdolgozatomban találtam képet:

Végezetül itt van maga az elkészült kisfilm, nézzétek meg:

Bányarém